Mi is a társadalombiztosítás?
A társadalombiztosítás célja, hogy gondoskodjon az egyénről, amikor ő maga nem képes gondoskodni saját magáról.
Amikor megsérül, megbetegszik, amikor megöregszik, joga van az ellátásra. Ez megnyilvánulhat pénzben, gyógyszerben, vagy bármiben, amire szüksége van ahhoz, hogy talpra álljon ismét. Néha, mindannyiunknak szüksége van egy kis segítségre.
(Emberi jogok egyetemes nyilatkozata 22. cikk alapján)
Tény, hogy
2012-től nem fizetünk járulékot, hanem szociális hozzájárulási adót.
Az alapvető különbség a két fizetési kötelezettség között, hogy amíg a társadalombiztosítási járulék fizetése nyomán létrejövő biztosítási jogviszonyból a törvény által előre meghatározott módon és mértékben keletkezett ellátási jogosultság, addig a szociális hozzájárulási adó nyomán ellátási kötelezettség nem keletkezik.
Tény, hogy
számos nyugdíj járadék megszűnt illetve ellátássá alakult.
Ez nem csupán névváltoztatás, ez egészen egyszerűen jogok csorbulása. A PSZÁF meghatározása szerint a járadék egy előre fizetendő rendszeres (havi, negyedéves, éves, stb.) juttatás, amelyek célja, hogy a jogosult megélhetését, anyagi biztonságát elősegítse.
Tény, hogy
2013-tól kezdenek el nyugdíjas korba lépni az úgynevezett Ratkó-gyerekek generációja.
Ettől az időponttól több lesz az idős, illetve nyugdíjas korú ember, mint az aktívkorú.
Tény, hogy
20, húsz éve nem születnek meg azok a gyerekek, akikre épülhetne a társadalmunk.
Ez behozhatatlan lemaradás.
Tény, hogy
a hatalmas fenntartási költségek ellenére is jelentősen változik azellátás az egészségügyben.
Itt határozottan NEM az orvosok és az ápolók lelkiismeretes munkájáról beszélek, hanem a tárgyi feltételek megcsappanásáról.
Tény, hogy
nem volt ennyi műhiba a sajtóban, mint mostanában van.
Korábban "a holló hollónak nem vájja ki a szemét" nézőpont forgott közszájon, ha valami nem úgy sikerült, ahogy kellett volna.
De valljuk be, csak az nem hibázik, aki nem tesz semmit. Illetve persze, hogy érzékenyen érint bárkit egy ember rossz egészségi állapota, ami esetleg egy műhibából ered, hogy rosszabb esetet ne is említsek.
Tény, hogy
ezzel a bizalmunkat akarják megingatni az orvosokban.
Azokba az emberekbe vetett bizalmunkat, akikre rábízzuk magunkat akkor, amikor a leggyengébbek és még sebezhetőbbek vagyunk, betegségünk, elesettségünk esetén.
Mi a társadalombiztosítás ma, valójában?
Mindenki számára egyértelmű mára már, hogy valami nincsen rendben.
Folyamatos változások, változtatások.
Ez egy stabil rendszer érzetét kelti?
Az állam, természetesen megfelelő indokokkal alátámasztva, lassan kivonul mind az egészségbiztosítás, mind a nyugdíjbiztosítás területéről, átadva a stafétát a magánszférának.
Ezt a tényt lehet figyelmen kívül hagyni, szemet hunyni felette, de attól a probléma még ott marad. Ráadásul így még a megoldás lehetőségétől is megfosztjuk magunkat.
Szükség van-e öngondoskodásra, és milyen öngondoskodásra van szükség társadalombiztosítás mellett?
Már hét évvel ezelőtt is hangsúlyoztam az öngondoskodás fontosságát.
Pedig mennyi minden változott azóta, akár csak pár hónap leforgása alatt is.
Eddig azt mondtam, hogy legyen egy kis megtakarításunk nyugdíjra, egy kis félretett pénzünk az egészségpénztárba. Ma is ezt mondom. Legyen egy kicsi. Sokat úgysem tudunk odatenni.
És az öngondoskodásba beletartozik az is, hogy megőrizzük, óvjuk és ügyeljünk az egészségünkre!
Tegyünk meg mindent azért, hogy dolgozhassunk, hogy minél kevesebbszer vagy egyáltalán ne szoruljunk orvosra, kórház ellátásra és ne kelljen táppénzből tengődnünk.
Üdvözlettel:
Bíró Andrea
Kafetéria tanácsadó
